Sok hűhó semmiért?

Ha rendszeresen sportolsz, biztosan ismerős a jelenség: minden alkalommal látod ugyanazokat az arcokat, de mellettük időről-időre feltűnnek újak, viszont ez utóbbiak nagy része hamar örökre eltűnik. A kulcsszó az elszántság.

Side view of attractive young woman doing core exercise on fitness mat in the gym. Female doing press-ups in health club.
A kulcsszó az elszántság.

Más és más lehet a motiváció, hogy ki miért vág bele: jön a strandszezon/sörhasam lett/szuszogok a lépcsőn (a megfelelő rész aláhúzandó). Ennek hatására a kezdő az első héten legalább háromszor elmegy edzeni, még a másodikon is, de aztán beüt valami: lesz egy kemény zh-m/esik az eső/sok a melóm (a megfelelő rész aláhúzandó), és kimarad egy hét. A következő héten az illető így gondolkodik: „na jó, szusszanok még egyet, de utána tényleg folytatom”. Persze a harmadik héten sem akaródzik összepakolni a holmit és elmenni a gymbe. Vagyis gyors véget ért egy látszólag nagyszerűen kezdődő életmódváltási program.

Sokan járnak így. A K&H Csoport idei kutatásából megtudhattuk, hogy bár alkalmanként a többség szívesen mozog, azonban a rendszeresen vagy versenyszerűen sportolók aránya Magyarországon mindössze 14 százalék – és ez az adat önbevalláson alapul, tehát lehet benne némi füllentés, mint a szexuális szokásokra kérdező felmérésekben.

A sportlélektannal foglalkozó szakemberek is vizsgálják, miért fullad kudarcba sokak edzési szándéka. Kylie Wilson és Darren Brookfield kutatásából kiderül, hogy a kezdők 50 százaléka hat hónapon belül feladja. Az International Journal of Sport and Exercise Physiology című szaklapban megjelent tanulmányuk szerint legfőképpen azon múlik a végkifejlet, hogy milyen célkitűzéssel vág bele az ember.

Háromféle célt lehet megkülönböztetni: az eredménycél arra összpontosít, hogy hová akarsz eljutni, például fogyni öt kilót. A teljesítménycél inkább magára a folyamatra összpontosít: például azt tűzöd ki magad elé, hogy hetente háromszor akarsz aerob edzést végezni. Az pedig folyamatcél, ha elhatározod, hogy a pulzusod húsz percen át maradjon 140 fölött.

Wilson és Brookfield az elsőt és a harmadikat vizsgálta abból a szempontból, hogy mennyire tart ki, aki ilyen módon kezd sportolni.

Hatvan önkéntessel végezték a kísérletet, amelynek során hat hetes edzésprogramot kellett végrehajtaniuk. A negyedüknek folyamatcélt tűztek ki, a másik negyedüknek eredménycélt, a maradék volt a kontrollcsoport. A kutatók ráadásként három és hat hónappal később megnézték, ki mennyire folytatta az edzést.

Az eredmény? Azok, akiknek a személyi edzőik folyamatcélt tűztek ki, három hónap után is közel 80 százalékban kitartottak, míg az eredménycél-csoport alig 40 százaléka járt továbbra is (ebben gyakorlatilag nem is különböztek azoktól, akik mindenféle célkitűzés nélkül vágtak bele). Hat hónap után hasonlóan nagy volt a különbség a csoportok között – pedig ekkor már nem is kaptak személyi edzői segítséget.

Vagyis aki úgy tekint a sportolásra, mint egy bizonyos cél felé vezető útra, az sokkal könnyebben lemorzsolódik, mint az, aki arra törekszik, hogy élete részévé váljon a mozgás.

Legyen a jelszavad: „A sport nem eszköz, hanem a cél maga!”